„Becsapnak minket!”

2006. február 3-án Csintalan Sándor Múcsonyban járt, ami „országjáró körútjai” közül az egyik állomás volt. A politikus mostanság a Hír Tv közkedvelt személyiségeként jellemezhető, hiszen hétfőtől csütörtökig délutánonként nyomon követhetjük interaktív politikai show-műsorát a képernyők előtt. A műsor mottója: „Hívjanak, írjanak, üzenjenek!”- s ezt csak én teszem hozzá -, és Csintalan úr majd megfelelő választ nyújt Önöknek minden kérdésükre. A politikus múltbéli dolgaiba nem szeretnék belemenni, de az tudva lévő, hogy a Fidesz mellett most lándzsát törő politikust 2000-ig az MSZP „embereként” tartották számon, s csak ezt követően romlott meg a kapcsolatuk.

De térjünk vissza a február 3-i előadásra. Én úgy gondolom, hogy meglehetősen jól felépített beszédnek lehettem fültanúja, hiszen némi alapfogalmi tisztázás után került csak sor a választási programokra, és azok elemző értékelésére. Képet kaphattam arról az ott jelenlévőkkel együtt, hogy ma Magyarország háromféle szavazóbázissal bír. Vannak a pártmeggyőződéssel bíró választópolgárok, akik ha törik, ha szakad, elmennek szavazni, és arra fognak voksolni, aki meggyőződésük szerint érdemesek az ország irányítására, és e döntésük mellől eltántoríthatatlanok. Csintalan úgy véli, hogy ebben a körben a Fidesz jelenleg nagyobb bázissal rendelkezik, mint az MSZP. A második csoportba azok tartoznak, akik egyáltalán nem szavaznak, és senki sincs, aki jobb belátásra bírhatná őket. Végül a harmadik, a bizonytalan szavazók köre. Ez a csoport igen jelentős, a szavazók 20%-a teszi ki. Tulajdonképpen ők azok, akik eldöntik az országgyűlési választások kimenetelét, rajtuk múlik, hogy a mérleg nyelve jobb vagy bal oldalra leng majd ki a második választási forduló lezártával. Csintalan úgy gondolja, hogy ahogyan az első csoportban is a Fidesz szimpatizánsok vannak többen, úgy az ingadozók között is a jobboldalnak van nagyobb tartaléka.

A kérdés már csak az, hogy amennyiben a Fidesz ilyen előkelő helyzetben van, hogy a szavazók jelentős körében vezető pozícióban helyezkedik el az MSZP-vel szemben, akkor miért van szükség egyáltalán kampányra? Ebből az aspektusból nem egyértelmű, hogy a legnagyobb jobboldali párt, a Fidesz fogja megnyerni a 2006-os választásokat? A válasz az, hogy nem! Mégpedig Csintalan Sándor szerint azért nem, mert a baloldal, s főleg az SZDSZ a politikától való elfordulásra biztatják a választópolgárokat. Ennek az az egyszerű oka van, hogy minél kevesebben mennek el szavazni, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kis pártok is bekerüljenek a parlamentbe, köztük az SZDSZ is. Ezáltal próbálván meg elkerülni azt, hogy ne kétpárti parlamentünk legyen a közeljövőben.

Az MSZP az SZDSZ-szel szemben nem megfélemlítéssel, hanem negatív kampánnyal él. Azt hangoztatják, hogy a Fidesz egy felforgató párt, és mondanivalójuknak nincs semmiféle üzenetértéke. Valamint Orbán Viktor személye ellen is indítottak, és indítani fognak sorozatos támadásokat, a politikus szerint ugyanis a jobboldal vezető embere „tüske a köröm alatt”. És ebben a kampányban nagyban segítséget nyújt a baloldalnak a média, hiszen a közszolgálati médiumok teljes mértékben alárendelődtek a kormánypártnak. Csintalan azt is igazságtalannak tartja, hogy Gyurcsányt és Orbánt összehasonlítják egymással, ezt pedig azt az egyszerű  magyarázattal támasztja alá, hogy nem lehet két miniszterelnököz összehasonlítani egymással, ugyanis nem ugyan olyan körülmények között kormányoznak, így nincs miről beszélnünk.

Azt is megtudhattam, hogy a választási ígéreteknek nem tett eleget a kormánypárt. Több pénzt ígértek az önkormányzatoknak, az embereknek, ezzel szemben nőtt a munkanélküliség és a költségvetési hiány. Gyurcsány azt mondta, hogy nincs visszaút a Kádár-rendszerbe, mégis a mostani helyzet kísértetiesen hasonló a 80-as évek végi Kádár-rendszer uralta helyzethez. És bár most előrukkolt a kormány jó ötletekkel, pl. a babakötvénnyel, ezek is csak szavazatvásárlásra irányulnak.

A Fidesz, Csintalan Sándor elárulta nekünk, a választási programját csak egy hónappal a választás előtt fogja közzé tenni a nyilvánosság előtt, ennek pedig az az oka, hogy ötleteiket ne orozzák el a szocialisták, hiszen az előző évek tendenciája ezt mutatja.

Ezek után már csak annyi a teendőnk, hogy elmenjünk szavazni 2006. április 9-én, majd április 23-án, ki erre, ki arra. Bár a közkedvelt politikus azon az állásponton van, hogy mennyire sokan mennek el szavazni, az attól függ, hogy mennyire lesz sikeres a baloldal megfélemlítő, és negatív kampánya.

Csóré Éva                                                                      2006. febr. 5.