Ki lehet francia?

        Baljós árnyakkal teli az idei év Jacques Chirac, államfőnek  Dominique de Villepin vezette kormánynak és általában a francia jobboldalnak. Az uniós alkotmány elvetése – ami a kormánynak szánt figyelmeztetés – csak gyertyaláng november eleji robbanáshoz képest.

        Mint már értesülhettünk róla híradásokból október 27-én Bouna Traoret (15) és Zyed Buma (17) halála után a bevándorló fiatalok Párizs külvárosaiban randalírozni kezdtek. Az 1968-as diáklázadások óta ez  a legnagyobb megmozdulás Franciaországban A futótűz átterjedt más külföldi városokra is: Liege, Bréma, Lisszabon, Athén. Fekete humorral azt is mondhatnánk: ne csodálkozzunk a francia egy olyan nép, amely ha nem tetszik neki valami azonnal barikádokat emel és harcol a vélt vagy valós jogaiért. Csakhogy a jelenlegi zavargások elkövetői vagy azok szülei nem franciahonban láttak meg a napvilágot. Így a nyelvet sem beszélik tökéletesen, nem érzik a magukénak a kulturális közeget, amely körülveszi őket.

Releváns részük munkanélküli, ugyanis az a kevés, aki fel akarna törni azokkal szemben a munkaadók kirekesztők, a segélyekből pedig meglehet élni, tehát nincs kényszerítő erő, arra hogy dolgozzanak. Ezért is él az egyszerű állampolgárokban az a sztereotípia, hogy mindegyikük bűnöző és naplopó.

        Sarkozy (milyen véletlen egybeesés, hogy ő is bevándorlók gyermeke) csőcseléknek nevezte a csőcseléket, nem véletlenül: az elkövetők nagy százaléka iskolázatlan, drog eladásból él, ráadásul az autók, amelyeket felgyújtanak, lehet, hogy valamelyik ismerősüké.

        Az emigránsok helyzetének a kezelése összeurópai megoldásra vár. Az EU gazdaságának szüksége van a bevándorlókra, minden évben egyre többre, csak így lehet pótolni a kieső munkaerőt. Ráadásul bizonyos munkafajtákat, csak ők végeznek el. A paradoxon az, hogy mi van akkor, ha nem hajlandóak dolgozni. A szociális juttatásokból jól eléldegélnek, visszavetik a gazdaságot, mire az állam adóemelésekkel felel, ami elsősorban ezt a réteget sújtja. Ördögi kör ez.

        Az emigránsok saját kis mikrotársadalmat alakítottak ki, a francia városok külső negyedeiben. Ezeken a helyeken megerősödött az iszlám, létrehoztak különböző segélyszervezeteket, ők foglalkoztak a fiatalok oktatásával. Még muzulmán polgárőrszolgálatot is akartak szervezni. A francia hatóságok csak ekkor léptek közbe.

        A francia lakosság 5,4 %-a  külföldön született, a bevándorlás a 60-as években kezdődött, azonban akik először jöttek valóban dolgozni akartak és integrálódtak a társadalomba. Szemben a maiakkal. Eddig sikerült elodázni a problémákat, a mostani események azonban megmutatták, hogy sürgős megoldásra van szükség.

Vass István

2005. november 21.