Patrióta Törvény

2001 szeptember 11-én az USA-t ért terrortámadások után az amerikai törvényhozás történelmi jelentőségű törvénycsomagot fogadott el, majdnem teljes egyetértésben. A törvény célja a terrorfenyegetés elhárítása, a hazai rendvédelmi szervek jogkörének drasztikus kiterjesztésével.

A tervezet valóban példátlan eszközöket adott az amerikai hatóságok kezébe, a legtöbb rendelkezés hatálya négy évre szólt, és nyitva hagyták a meghosszabbítás lehetőségét. Az eredetileg meghatározott időtartam most telt le, így dönteni kellett, továbbra is hatályban kell-e tartani a hazafias törvényt. A képviselőház kilencórás maratoni vita után, 257-171-es szavazati aránnyal hagyta jóvá a határozati javaslatot, amely szerint hatályban marad a törvény. A hetek óta feszülten várt vita végén a 214 republikánushoz 43 demokrata párti képviselő csatlakozott szavazatával. A hivatalos nevén USA PATRIOT törvény időbeli kiterjesztéséről néhány órával azután döntöttek a honatyák, hogy a Kapitóliumban a képernyőkön az aznapi londoni robbantások képsorai peregtek. A képviselőház által elfogadott javaslat ez év végén lejáró 16 rendelkezés közül 14-nek állandó hatályt biztosít. A törvényalkotó célja valóban egyszerű; az USA-területén működő terrorista sejtek azonosítása és felszámolása.

Ami aggályos, az a fogalomhiány, hiszen sem a nemzetközi jog, sem a biztonságpolitika nem ad egységes meghatározást arról, hogy ki a terrorista.

A USA PATRIOT ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy a törvény hatálya mindenkire vonatkozik, így az extrém intézkedések mindenkivel szemben alkalmazhatók.

Tulajdonképpen az a kérdés a törvénnyel kapcsolatban, hogy a biztonság sugallata miatt valóban sérülhetnek e  a legalapvetőbb emberi jogok. Hiszen a törvény számos területen megszünteti a bűnüldöző szervek korábbi szigorú ellenőrzését. A Szövetségi Nyomozóhivatal (az FBI) például jogot kapott arra, hogy bárki múltját, orvosi kartonjait, sőt akár még a könyvtárjegyét is ellenőrizze előzetes figyelmeztetés nélkül. Az érintett intézmények nem értesítheti az ellenőrzött személyt a vizsgálatról, és így a legszigorúbban féltett személyes adatok kerülnek a hatóság kezébe. Emellett a törvény további jogosítványokat biztosít, mint például az internetes forgalom figyelése és rögzítése, amit igencsak hasznos lehet, mert ez a szakasz nem négy, hanem tíz éves hosszabbítást kapott! Ugyanez vonatkozik a telefon megfigyelésére is.

Ami kulcsfontosságú ezen intézkedésekkel kapcsolatban, a bírói engedélyezés szükségtelensége; a hatóságok saját jogkörükben dönthetnek arról, kinek az életét veszik górcső alá. Mindig is voltak sejtések az amerikai kormányzati big brother-ről, aki árgus szemekkel figyeli polgárai életét.(Gondolok itt például az ECHELON megfigyelő rendszerre, amely működésbe lép, ha bizonyos kulcsszavak elhangzanak egy telefonbeszélgetésben).

A USA PATRIOT azonban nem sejtés, hanem törvényhozás által szentesített valóság, amit 2001 utáni félelem szült.

Gondolhatnánk, hogy meggondolatlanság volt az alkotmány ilyen szintű semmibevétele, de a törvényt meghosszabbították és Bush-t is újra választották, tehát a „véletlen” kizárható.

A mindenkori állam természetes jogköre, hogy állampolgárai jogait csorbítsa, ha a   körülmények erre kényszerítik, legyen az külső vagy belső eredetű.

De valóban olyan nagy a terrorfenyegetés, hogy indokolt a törvény hatályban tartása? Valóban célravezető, és képes felszámolni a veszélyt azáltal, hogy saját polgárai privát szféráját nem tiszteli? A cél sok esetben szentesítheti az eszközt, de jelen esetben ezen intézkedések talán nem töltik be funkciójukat!

A terrorizmus egyik legfőbb célja a félelemkeltés, s ha a törvény hatályban marad - akár tíz évig -, akkor elérte a célját, hiszen a bizonytalanság részévé válik a mindennapoknak. Másrészről a technika önmagában nem elég a sejtek felfedezéséhez. Valószínűtlennek tartom, hogy két potenciális terrorista email-en beszéli meg az elkövetés részleteit, majd mobilon még egyeztetnek.

Persze lehet, hogy a valóságban így történik, nem tudhatom! Megítélésem szerint a hagyományos titkosszolgálati eszközök (mint beszervezés, kettős ügynökök) legalább annyira fontosak, mint a sci-fi technika.

És persze a hosszú távú megoldás a Közel-Kelet fő probléma-gócainak kezelése, mely évtizedekre szóló terveket igényel.

Kassai I. Norbert