Hajós Andrásnak nem lenne nehéz „Amerikából jöttem”-et játszania, hiszen válogathatna mesterségei címerei közül. Mondhatna SZ-S-t, mivel szociológus. Z-SZ-t, mivel zenész, M-Ő-t, mivel műsorvezető is volt. H-A-t, mivel a Heti Hetesben jelenleg ő az egyik „humor-nagyágyúja”…kedvünkért a múltjába révedt,emlékeket idézett és egy picit talán össze is mosta a múlt és a jelenkor álmait…Virtuális beszélgetés Hajós Andrással, za-za-za-za-zazie az interneten…

Fiatal korában azokhoz tartozott, akik a tükör előtt állva léggitároztak, fésűjüket mikrofonnak használva énekeltek, és hatalmas rocksztárnak képzelték magukat? Vágyott arra, hogy ismert ember legyen?

Valóban ugráltam a tükör előtt, pizsamakabátban, napszemüvegben és seprűgitárral a kezemben. Fenyő Miklósnak képzeltem magam, s néha, pár pillanatra az is voltam. Szóval álmodoztam, mint sok más kamasz. Persze az ismertség valódi oldalairól ilyenkor még fogalma sincs az embernek, erre a részére nem is vágyhattam tehát. De egyfajta viszketegség kétségtelenül volt bennem.

Ön mindig úgy beszél a diplomaszerzéséről, mintha hatalmas nyűg lett volna, és csak azért végezte volna el az egyetemet, mert úgy érezte, a szüleinek tartozik ennyivel. Tényleg ennyire szörnyű volt? Hiszen nem egy otthonülős, magolós típus, biztosan hatalmasakat bulizott…!

Nagyon büszke vagyok rá, hogy az ELTE Szociológia szakára járhattam. Sokáig nem akartam továbbtanulni, de ezt a szakot végül magam választottam, és az első két évben nagyon komolyan is vettem. Azután válaszúthoz érkeztem: teljesen komolyan veszem, vagy egyáltalán nem. Tudományos kutató szüleimtől annyi tisztelet azért ragadt rám, hogy tudtam: csak ez a két út lehetséges. Önismereti estét tartottam(értsd: Éva Vermut), és felismertem, hogy nem vagyok szociológusnak való. Innentől kezdve csak azzal foglalkoztam, ami érdekelt, a többit eltrehánykodtam. De nagyon sok minden „ragadt rám”, és azt hiszem műveltebb, nyitottabb ember lettem.

A „Hello Turist”- dal szövege ezt az időszakot reprezentálja? „ I am a student I am 23 I study sociology…”

Jóhogy…!

Megkérdezhetem, miről írta a szakdolgozatát?

Városmarketing. Meg hát, hogy is mondjam…Fogalmazzunk úgy, hogy a dolgozatom bizonyos rejtett szintjein indirekt módon kitértem a „COPY/PASTE parancssorok használatának morális aspektusai a szakdolgozat-írási folyamatában” c. témakörre is.

Dolgozott valamikor a szakmájában?

Nem. Ez nem fért volna meg azzal a döntéssel, amit másodévben hoztam. Kitűnő tanáraim egyébként említették is, hogy érzékelik a váltást, s bár nem értenek egyet vele, elfogadják, ha én is tudom, hol a helyem, és a végén nem jelenek meg Phd-zni.

Tényleg Ön írta egy időben a főpolgármester beszédeit?

A beszédek előkészítéséről van ilyenkor szó. Nem úgy kell elképzelni, hogy egy politikus vakon felolvas egy elélökött papírt. Ám amikor a Főpolgármesternek egy nap 5 beszédet kellett tartania, szüksége volt egy előkészítő stábra, aki adatokat, összefüggéseket gyűjtött. Demszky Gábor egyébként minden esetben maga állította össze a végleges verziót, sokszor velünk együtt, és nagyon sokat tanultam tőle.

És a Tibi-csoki fülbemászó zenéjét?

Hát persze, ez volt az egyik fő érv, amiért a sok megkeresés közül épp erre mondtam igent. Hogy én írhattam, játszhattam fel a zenéjét is.

Melyik tévéműsora állt a legközelebb a szívéhez?

A Késő Este Hajós Andrással, azaz KEHA, a Viasat3-on. Különösen azok a részei, ahol Nádasdy Vilmával ökörködtünk.

Mit gondol, túljutott már élete „csúcspontján”, most van ott, vagy az még odébb van?

Életem értékelése számomra független a karrier-állomásoktól, az ismertségtől vagy a pénztől. Amióta az Emil.Rulez! első lemezét a kezembe fogtam, úgy érzem, nincs okom panaszra. Engem az érdekel, hogy van-e álmom és van-e bennem kakaó, hogy tisztességesen nekigyürkőzzek? Ha ehhez képest még sikerül is valami, az direkt jó. Mostanra háromszoros aranylemezes zenekar lettünk, rengeteg felkéréssel, és a médiapiacon is elismert „termék” lettem. Nem foglalkoztat, hogy mi mikor és miért szűnik meg, az érdekel, ami van, meg ami lesz. Ha egy 36 éves apa azzal foglalkozhat, amit szeret, és közben lehetnek álmai, és mindeközben még a családját is el tudja tartani, akkor azt hiszem, nyugodtan tarthatja magát sikeresnek.

Elsősorban énekesnek, vagy médiaszereplőnek tartja magát?

Nem tudom, nem is érdekel. Ez a kérdés kontraproduktív. Az ezen való gondolkodás semmit nem tesz hozzá egy dal megírásához, vagy egy tévéműsor leforgatásához, tehát fölösleges. Inkább az foglalkoztat, hogy, amikor később majd lesz időm elemezgetni, hogy ki voltam, ne okozzak magamnak csalódást.

Vannak sztárallűrjei?

Adózom.

Tanult zenélni és énekelni, vagy autodidakta módon fejlesztette tudását?

Zeneszerető, és zenélő családban nőttem fel. Ám a gyakorláshoz türelmetlen voltam, ezért nagyon hamar autodidakta lettem.

Biztosan sokan feltették már a kérdést, de miért pont Emil Rulez lett a neve a zenekarának, és miért pont jazz-t játszanak?

A zenekar nevének története érdektelen, nincs benne semmilyen üzenet, ez a nevünk és kész. És nem jazz-t játszunk, hanem popzenét, bár kétségtelen, hogy hatással van ránk a jazz, hiszen szinte mindannyiunknak ez a műfaj az „isten”.

Jó kapcsolatot ápol a rajongóival?

Főleg az interneten. Ez passzol leginkább alkatomhoz. Mindig is volt egy kis mizantróp beütésem. Jobban tudom szeretni az embereket, ha nem kell velük közvetlenül találkoznom.

Hány fős volt a legnagyobb közönség, akik előtt játszottak?

Talán valahol tízezer körül, de sosem számoljuk. Nem ez a lényeg. Pár éve háromszázezer ember előtt énekeltem Sinatrát a Felvonulási téren, ami semmit nem ér ahhoz képest, ha saját dalaimat énekelhetem akár csak harminc embernek.

Nagyon ütős, spontán poénjai vannak. Bulikon, partykon Ön a társaság humor-bonbonierje?

Sokáig így volt, ma már azt veszem észre, hogy szívesebben maradok csendben és figyelek.

Nem fél, hogy a Heti Hetes beskatulyázza politikai hovatartozását illetően? A gonosz emberek ezért szigorúan büntetnek –elfordulnak Öntől.

Nem félek ettől, bár találkozom néha a jeleivel. Nem lehet állandóan elbújni. A siker nem alapulhat eltitkolásokon, csak őszinteségen. Ez persze konfliktussal jár, de ez a hitelesség ára.

Mik a tervei a jövőre nézve? Továbbra is „benne lesz a tévében”?

A Heti Hetesben biztosan maradok, amíg lesz, egyéb tévés tervem nincs. Most már más érdekel. Egy elképesztően nagy projektbe vágtam bele közel fél éve, és a zenekar, meg a családom mellett, ma fulltime azzal foglalkozom. De még titok…

Össze tudja egyeztetni a családi életét a fellépésekkel és a tévés szereplésekkel?

Nem olyan nagy ördöngősség. Azt a misztériumot a sztárok csinálják, hogy nincs idejük semmire. És mivel nem vagyok már sztár, őszintén megmondhatom, hogy mindenre jut időm, ha értelmesen megszervezem. Legfeljebb más napszakban, mint a többi embernek. Azt tudomásul kellett vennem, hogy a munkaidőm főleg éjszaka van, és nekem nehezebb reggel felkelni, hogy oviba vigyem a fiam. Néha nagyon nehéz, de ilyenkor eszembe jut, hogy valamivel nekem is meg kell fizetnem azért, hogy pusztán a hülye dumámmal a tízszeresét keresem, mint a legtöbb ember.

Vacsora után elmosogatós, gyerekekkel leckét felmondatós, vagy atlétában tévézős, „anyu, hozz még egy sört!”-típus?

Nagyon sok házimunkát végzek, mert az életformámból adódó állandó hisztéria miatt kissé rendmániás lettem, és amennyire ez az idióta, kiszámíthatatlan életforma engedi, a család életében is részt veszek. Nálunk egyébként demokrácia van, és nem istenítjük aput, amiért elvégzi a munkáját, hiszen erre mindenki képes, a buszsofőrtől a bolti eladóig. Én ráadásul nem felejtettem el, hogy oviba járni, vagy első osztályossá válni sem könnyű. Sőt, talán sokkal nehezebb, mint egy hülye dobozban baromkodni.

Van példaképe?

Szeretném, ha egyszer ugyan azt gondolnák rólunk a gyerekeink, mint amit a feleségemmel gondolunk a szüleinkről. Ez azonban nem kis meló.

A családja büszke Önre?

Ebben a kérdésben a mi családunkban nem zajlik jelen idejű diskurzus. Mi teljesítmény-értékelés nélkül szeretjük egymást, és ez a lényeg. Például ezért tudnak mostanra a szüleim elfogadni, bár azt hiszem többet, vagy legalábbis valami komolyabbat várnak tőlem. Egyébként, velem együtt.

Zemenszky Kitti                                                                           2006. január 31.