RE: Csipkerózsikák

Nem üres szólam, hogy mérsékelten pluralizált pártrendszer magasabb szintű demokráciát feltételez! Mint minden társadalom, a magyar is túl bonyolult, ha úgy tetszik töredezett ahhoz, hogy két vagy négy párt képes legyen azt lefedni és megfelelően artikulálni az egyes igényeket és érdekeket.

De kétségtelen, hogy a honi politika a kétpártrendszer ”réme” felé tart! Ékesebb bizonyítékként mi is szolgálhatna, mint a két ”nagy” kampánya! Ha elvennénk az arcokat és csupán a programot hallanánk egy kellemes, ám ismeretlen hang tolmácsolásában, biztos, hogy képesek volnánk azonosítani, hogy balról vagy jobbról szól-e? Az esetek többségében a válasz kétséges. Vannak persze sarkalatos kérdések, melyekben a vélemények ütköznek, azonban mind a kormánypárt, mind a legnagyobb ellenzéki párt kényszerítve van arra, hogy mindenkihez szóljon, hiszen a saját szavazóbázisuk a győzelemhez kevés.

Persze ez a kényszertaktika magában rejti a veszélyt, miszerint aki mindenkihez szól, talán nem szól senkihez!

És itt lépnének be a játékba a ”kicsik”, akiknek sajátos egyedi problémákkal kellene foglalkozniuk, meg kellene szólítaniuk azokat, akik úgy érzik a két nagy párt magukra hagyta őket! Szükség volna egy erős, egységes jobboldali konzervatív pártra Magyarországon, egy olyanra, ami nem tömegpárt és valóban a fenn említett értékek képviselője!

A szerep mintha valaha illett volna MDF-re, mára azonban úgy tűnik három éve semmi mással nem foglalkoznának a párt vezetői mint azzal, hogy Fidesszel vagy nélküle?

Bizonytalanságot, káoszt sugároznak a választók felé az állandó belharcokkal, kiválásokkal és kizárásokkal! Az eredmény egyértelmű, minden közvélemény kutatónál az MDF házon kívül marad! Vessünk egy pillantást a kisebbik kormánypártra!

A legnagyobb kispárt! Szó se róla egy dolog biztosan nem mondható el róluk, hogy ne valósítanák meg elképzeléseiket!

És tulajdonképpen be is töltik a kispárt funkcióját, hiszen karakteresen és ellenmondást nem tűrően képviselik az álláspontjukat! Felmerül azonban a felelősség kérdése a liberálisok részéről, hiszen mint kormánypárt az egész társadalom érdekeit is kell képviselniük a liberális álláspontnak ezen kereten belül kellene érvényesülnie!

A nyílt egyházellenesség nem egyeztethető össze ezzel a kerettel! Mégis úgy tűnik, mintha félelem nélkül kommunikálnák sokszor szélsőséges elképzeléseiket! Úgyis bekerülnek?

Valóban ennyire homogén és biztos a szavazóbázisuk? A pártvezetés hihetetlen önbizalmat sugároz! Tudnak valamit amit mi még nem? Vagy csak ostoba gőg?

A választók néhány hónapon belül megválaszolják a kérdést!

Természetesen vannak még pártok, néhánynak talán még matematikai esélye is meg van, hogy átlépje a parlamenti küszöböt, gondolok itt a MIÉP-JOBBIK pártszövetségre, azonban véleményem szerint szerepe elsősorban a ”szavazatrablásban” fog kimerülni!

Bárhogyan is alakul majd a 2006-os választás a szavazók most nem csupán pártot, hanem parlamenti modellt is választanak majd!

Kassai I. Norbert