Véleményem szerint az SZDSZ-t azért nehéz nyakon csípni, mert ők képviselik a liberalizmust kicsiny hazánkban. És ugye ez az az eszmeáramlat, ami szinte mindent, ami az ember jogában, tulajdonában, szabadságában áll, megvéd. Ezért is van az, hogy szinte ők maguk sincsenek tudatában határaiknak, mi mellett kellene lándzsát törniük és mi az, amit gyökeresen el kell vetniük. És ezért van az is, hogy egyre többször fordul elő egy-két liberális gondolat lenyúlása még akár a jobboldal részéről is.

Nálunk az SZDSZ egyike a rendszerváltó pártoknak, annak is a keményebb, céltudatosabb vonulatából. Ők voltak azok, akik a radikális lépésektől sem riadtak vissza az egypárti hatalom megdöntése érdekében. Mára megváltozott szinte minden. Nézeteik, embereik, arculatuk, a T. Házban elfoglalt helyük mind-mind más világnézetet hangsúlyoz, mint annak idején. Talán emiatt állnak most a parlamenti küszöbön, annak -és a Parlamenti ajtónak- átlépése még a jövő zenéje.

Én úgy érzem, hogy még ebben a kétes helyzetben is felettébb merész és szinte forradalmár gondolataik vannak. Az ő szemükkel és a biztos választóik szemével nézve lépéseik rendkívül bátrak, ám politológus szemmel inkább tartok tőlük. Mintha többet ártanának maguknak, mint használnának. És mintha ezzel nem is szeretnének tisztában lenni, mert fontosabb nekik az elkötelezettség és a céltudatos liberalizmus képviselete, mint a racionális érvek szem előtt tartása. Vegyük például az idei év kampányszlogenjét: „Jöjjön el az én országom!” A plakátok csak néhány hete kerültek az utcákra, de azóta már kapott hideget és meleget –inkább hideget-. Semjén Zsolt szinte magán kívül ecsetelte a Fidesz évadnyitó gyűlésén, hogy az SZDSZ Istennek képzeli magát, és hogy a legfrappánsabb válasz az lenne, ha „Szabadíts meg a gonosztól” szórólapokkal ömlesztenék el az országot. Szerintem ennyire nem szabad messzire menni, hiszen ez a szlogen csak bátor és szókimondó, de semmiképpen nem elvetendő. Maximum elgondolkodtató. Egy kis segítség a gondolkodáshoz, idézet Eörsi Mátyással folytatott eszmecserémből:

Z.K.: A Jöjjön el az én országom” szlogen tényleg az imát gúnyolja ki, csupán egy koppintás, vagy szimplán az "én országom" program-ból következik?

E.M.: Már miért gúnyolódna? Azért, mert imában is ismerhető? Ugyan, csak a katolikusoknak lehet énországom? Nem gúny, de azt sem fogadom el, hogy ettől tabu.

Z.K.: Nekem semmi bajom nincs vele, de azt is meg lehet érteni, hogy a katolikusok felháborodnak rajta. Persze lehet, hogy a fele műbalhé, de azért van olyan, akinek tényleg zokon esik. Mert valljuk be, nagy bátorság imasort tenni kampányszlogennek. Nekem inkább magával az elképzeléssel van bajom. Logikailag. Ugyanis minden embernek más az "országképe". Felpislant a plakátra a 90 éves nénike és a 25 éves egyetemista, a munkanélküli és a vállalkozó, a hatgyerekes családanya és a kamionsofőr. És nekik merőben más álmaik és vágyaik vannak, hogy milyen legyen az ő országuk. Tehát egységesen olyan országot teremteni, amit mindenki a magáénak tekinthet, lehetetlen. Nem gondolja?

E.M.: Én meg nem értem meg a felháborodásukat. Azt hiszik, ha valami a Bibliából van, akkor egy nem hívő már a szájára se veheti. De miért is ne? Miért ne lehetne az én országom speciel ateista? Abban igaza van, hogy kinek-kinek más az énországomja, de egyik sem mondhatja el, hogy csak és egyedül az övé számít, a másiké nem. És ha ezt tudomásul vesszük, és nem gyűlölködünk a másikra azért, mert neki más az énországomja, akkor máris teremtettünk egy olyan énországomat, amelyben más és mást gondolhatunk, de mégis mindannyian magunkénak érezhetjük. Ezt úgy hívják, hogy nemzet.

Z.K.: Igen, mindez nagyon szép és nagyon jó, de megvalósítani ezt maximum Tibetben tudnák, vagy olyan országokban, ahol tényleg a másik elfogadása, a boldogság és a megelégedés a legfontosabb szempont az életben. Nálunk, ahol kettévált az ország, eleve két énországomban kellene gondolkodni, mert nemzeti egységről már nem beszélhetünk. A

magyar emberekbe sokkal erősebben be lehetett ágyazni a gyűlöletet, mint a nemzettudatot bármikor. Ezért van az, hogy az Önök szlogenje is minimum két felé osztotta az országot. Egy olyanra, akit nem érdekel az imasorral való megegyezés, és egy olyanra, akik mélységesen

felháborodtak ezen. És ha a felháborodottak között sok az amúgy liberális érzelmű, akkor bizony bukta van. Szóval szerintem ez túl bátor lépés volt.

E.M.: Sok igazsága van az ország kettészakítottságával kapcsolatban, ám mégsem hiszem, hogy az ország vagy olyanokból áll, akit NEM ÉRDEKEL és olyanokból, akiket SÉRT.

Csak van egy 10 %-nyi ember, aki megérti, hogy a miatyánk sem monopolizálható, az abban foglalt gondolatok egyike-másika minden egészséges ember számára jelent valamit, valami mást, mint a miatyánk. És ha igaz is, hogy 90 % olyan, ahogy Ön leírja, akkor még mindig van 10 %. Nos, mi hozzájuk beszélünk, és nem adjuk fel, hogy ez a bázis bővülni fog, és ha nem is Tibet (miért pont Tibet?), de egész normális ország leszünk.

Z.K.: Szerintem a politika nem álmokra épül. Racionális, és sokszor kiábrándító tényekre. És mindössze kételyeimnek adtam hangot, hogy nem ez volt a legideálisabb szlogenötlet egy 5%-ot alig megközelítő pártnak.

E.M.: A politika sajnos álmokra épül és épít. De most nem erről van szó, hanem éppen egy 5 % küszöbnél álló pártról. Egy nagy néppártnak célszerű odafigyelnie az érzékenységekre, mert veszíthet, anélkül, hogy nyerne rajta. Egy kis pártnak -legyen valami előnye is a kicsiségnek- nagyobb a mozgástere.

Megfontolandó, hogy ebben a nagy versengésben nem lenne-e jövedelmezőbb tömegpárti jellemvonásokat és célokat felvenni és követni, de ezt az SZDSZ kampány –és PR emberei talán jobban tudják, mint én.

Hadd említsek meg még egy dolgot, amivel a kampányszöveg körüli cécó túllihegését kívánom aposztrofálni: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben mondd csak, melyik ajtón menjek be…?” vagy „ Megáldám a sört, mert látám, hogy jó!” –Ezek a dolgok megúszták az egyházi vezetők haragja nélkül, pedig nem durvábbak, mint ez a bizonyos óhaj.

Zemenszky Kitti