Az adás fő témája a politikai pártok kampánystratégiája volt. Debreczeni József ismertette a januári közvélemény-kutatások eredményét, melyből mint fogalmazott, kitűnik, hogy kiegyenlített a mezőny, illetve hajszál Fidesz-előny látható.

Török Gábor azt javasolja: „Töröljük a szótárból „vezet” és a „javára” szavakat, mert ezek hibahatáron belüli különbségek. Két hónapja fej-fej melletti döntetlenszerű állás alakult ki. A lényeg, hogy egy új status-quo van, és most mindenkit az izgat, hogy mikor és mivel mozdítható el egyik vagy másik irányba. Egyébként azt is mutatja, hogy a kampány eddigi eredményeire mintha immunis lenne a magyar közvélemény. Sok olyan dolog történt az elmúlt hetekben, amire lehetne azt mondani, hogy: na, ezek után biztos, hogy egyik vagy másik irányba lesz valami elmozdulás, de mintha ezekkel szemben passzívak lennénk. Ez természetesen csak makró értelemben érdemes komolyan venni, mert mozgás folyamatosan van a választók között, de összmennyiségében a két tábor mégis impaktnak, állandónak látszik.”

Lakner Zoltán szerint: „Talán arról van szó, hogy az eddigi kampányeseményeknek kimondott célja volt, hogy a biztos szavazótábor részt vételi hajlandóságát és elkötelezettségét megerősítsék. Ennyiből a két nagypárt nagyon jól teljesített. Különösen az MSZP házi feladata volt, hogy csalódott szavazóit élettel töltse meg. Most jön el az a szakasz, hogy a bizonytalanokat valamilyen döntésre rá lehessen bírni, így a kampány többi szakasza rájuk fog irányulni.”

Török Gábor hozzáfűzi: „Ez a kis pártok problémája is, az MDF és az SZDSZ el van maradva a szavazási elszántság kiváltása tekintetében. Itt dől meg az a kitétel, hogy a kis pártoknak jó az alacsony részvétel, mert a fegyelmezett szavazóik úgy is elmennek szavazni. Ez igaz a MIÉP-szerű formációk esetén, és talán a Munkáspártra is - mert ezek kicsik és fegyelmezettek-, de az SZDSZ és az MDF nagyon nem ilyen pártok. Még a nagy pártoknak is nehéz megfogni a potenciális szavazóikat.”

Lakner Zoltán: „Az SZDSZ-nek 2004-től az a stratégiája, hogy mintegy felismerteti a magukat liberálisnak vallókat, vagy felismerteti ezekkel a szavazókkal, hogy ők valóban liberálisok. Sokan vallanak liberális elveket, de ezzel nincsenek tisztában, nem sorolták be magukat ezen a módon. A kis pártoknak plusz negatívum, hogy az MSZP és Fidesz már kint van a pályán, talán már nyár óta. Elszámították magukat a kicsik, hiszen a két nagy már szeptember óta teljes fordulatszámon van.”

Debreczeni József véleménye, hogy a két kispártnak ez most élet-halál harc, de hajrázni csak a vége felé fognak.

Török Gábor úgy gondolja, hogy 2002-höz képest a társadalom kevésbé tűnik izgatottnak a politikával kapcsolatban. A kampány fő témái ma már nem szimbolikus ideológiai kérdések, hanem elosztási-materiális jellegűek. S miközben ezek a témák: gázár, privatizáció, 14. havi nyugdíj közelebb állnak az emberek mindennapjaihoz, tehát elméletileg jobban kellene, hogy érdekelje őket, mégsem annyira lelkesítőek. Ha nemzet, haza, haladás lennének a fő témák, mint voltak 2002-ben, akkor könnyebb lenne őket feltüzelni.

Debreczeni József megjegyzi, hogy ha differenciáltabban nézzük, akkor a saját pártjukat már tudták mozgósítani.

Török Gábor egyetért: „A saját tábort is 2002-ben is 90%-osan lehetett mozgósítani, tehát akik elmehettek választani azok szinte mind el is mentek, a politikával nem foglalkozók pedig otthon maradtak.”

Lakner Zoltán szerint ezek a materiális témák meggyőzőbbek lehetnek, ha eljutnak a választókhoz. Igazából most nincs olyan érzelmi töltete a politikának, mint korábban, ezért el sem jut az információ az emberek életébe. Évekig ment az a kijelentés, hogy milyen szörnyű az érzelmi politizálás és jöjjenek a racionális szakértők, amikor nincs akkor meg unalmasnak tartják. Most más szinten zajlik, nincs nagyon médiakonfliktus.

Török Gábor: „A Magyar Narancs szerint a médiapolitológusok kórusa váltott: eddig azt mondták, hogy miért nincs a politikának tartalma, most meg programok köré rendeződik a választási kampány. Ha belegondolunk, most tényleg előtérben van a szakpolitika.

Lakner Zoltán megemlíti a foglalkoztatottság kérdését, amiről most elmagyarázzák, ki a munkanélküli, ki a tartósan munkanélküli, tehát ez mindenképpen minőségi váltás. Persze a színvonallal lehet vitatkozni, de az érzelmi politika háttérbe szorult.

Török Gábor is így látja: „Most olyan kérdések kerültek előtérbe, ami érdekli az embereket. Ránk szabták a politikát. Mindenki azon sopánkodik, hogy milyen ócska, demagóg kampány folyik, miközben elfelejtjük, hogy ezek a mi igényinkre vannak szabva. A választók 80-90%-a ezeket szeretné hallani. Most mindenki ígérget, hiszen így lehet választásokat nyerni. Túlzás, hogy a politikusok elvesztik a hitelüket, hiszen a gyakorlat nem ezt támasztja alá.

Debreczeni József vitatkozik vele: „Az egyre kisebb részvétel nem ezt mutatja… Szerintem a politikai osztálynak is rendelkeznie kell egy bizonyos mértékű felelősségtudattal. Úgy látom, a politika most túl lép ezen a határon.”

Török Gábor is hiányolja ezt a fajta felelősségtudatot, de ugyanakkor megérti miért csinálják így a pártok: „A kampányban az ígérgetés mindig jelen volt, főleg az ellenzéki pártoknál. A választók úgy nem fogják azt mondani, hogy ezt már úgy sem hiszem el.”

Lakner Zoltán máshogy közelítené meg a kérdést: „Ez az alacsony részvételi hajlam lehet, hogy egyfajta tanulás, hogy az ígéretek ellenére sem rohannak a pártokhoz, hanem ígéreteiket fenntartásokkal kezelik. A választás tétje is megváltozott, nincs élet-halál kérdés. Jobb volna, ha több embert érdekelne a politika, és megmozgatná őket, de az sem baj, ha nem alakul ki a politikai penetráció.”

Debreczeni József ismét ellentmond: „Én hajlamos vagyok kicsit hazudósnak ítélni a mostani helyzetet. Egyértelműen reformokra van szükség. A közvélemény tisztában van azzal, hogy a valóság valami más, mint ami most zajlik.”

Török Gábor azon a véleményen van, hogy elválik egymástól a kormányzati felelősség és a választási program. "A kormányzati felelősségből levezetett programmal nem lehet választást nyerni. Nyugat-Európában sem értik, hogy mi folyik nálunk. Nem csak a pártjaink hülyültek meg, hanem alapvetően a mi igényünk is."

Lakner Zoltán reménykedik: „Talán az előző választásokból tanulva mindenki levon az ígéretekből 50%-ot… Lehet, hogy 2010-ben ugyanez meg fog ismétlődni a kijózanodás ellenére is. Orbán mindig 1-gyel 2-vel megtoldja ígéreteit, az MSZP pedig próbálja magát jó színben feltüntetni. Hajlok arra, hogy a kiábrándulás a részvétel lecsökkenését vonja maga után. De inkább naiv vagyok.”

Török Gábor szerint a magyar kultúra kettős: egyrészt mindent kicsikarni az államból, adópolitikára tekintet nélkül. Azok a pártok, akik ígérgetnek, sokat nyernek vele. Az, hogy a fele sem igaz, nálunk úgy működik, hogy a többnek a fele is több, mint a kevesebbnek.

Debreczeni József úgy látja, hogy a választóknak idő kell, egy héttel a választások előtt már nem fognak rájuk hatni a kampányszlogenek.

Z.K.