Liberális kampány

Magyarországon a rendszerváltozást követően az SZDSZ, mint a Szabad Kezdeményezések Hálózatának utódja, az egyik legmeghatározóbb párt volt. Ez jelentkezett a megítélésében és a kapott szavazatok arányában is. 1994-es választást követően több, mint húsz százalékkal került be a törvényhozásba Az azt követő koalíciót követően azonban erős identitásválság jellemzi, annak ellenére, hogy a zsarolási potenciál kihasználásával messze a legsikeresebb kis párt, ha a siker legalábbis a befolyás és pozíció szerzéssel mérhető. Hiszen öt százalékos küszöb szerencsés átlépése elég ahhoz, hogy liberális legyen az oktatás és a gazdasági tárca is.

Ezen hagyományos eredmények ellenére önmeghatározás képtelensége jelent folyamatos problémát a magyar liberális pártnak. Hiszen miután szövetségre lépett az egykori elnyomó hatalom jogutódjával, a liberális szó volt az egyetlen, melybe kapaszkodhatott, ez volt az egyetlen ismérv, mely segítségével elhatárolhatta magát a politika többi részvevőjétől. Csak úgy folytathatott hiteles politikát, ha minden egyes programpontjában sarkosan megfogalmazta, hogy ez bizony liberális álláspont. Hagyományosan követelt adócsökkentést, teljes privatizációt, közigazgatási reformot.

Az identitásválság akkor jelentkezhetett, mikor a párt vezetősége rájött, hogy a honi politika környezete úgy általában és egyáltalán liberális politikát folytat tőlük teljesen függetlenül! A két meghatározó párt is liberális gazdaságpolitikát folytat, adócsökkentés szükségességéről beszélnek, kisebb államot szeretnének, privatizálnak ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Azonban ha az MSZP és a FIDESZ is ezen szólamokon folytatja kampányát, mi marad az SZDSZ-nek? Úgy tűnhet, mintha nyitott kapukat döngetne, és talán is így is van!

A jelenlegi választási ciklus, ha ez lehetséges tovább árnyalta az SZDSZ megítélését. Úgy tűnhetett a választóknak (talán a szakmabelieknek is), hogy a liberális miniszterek érinthetetlenek. Legyen bárki a koalíción belül, akár egy miniszterelnök, ha el akar távolítani egy SZDSZ-es minisztert komoly nehézségekbe fog ütközni, akár az állását is elveszítheti. A szocialisták azonban mintha tanulnának elődeik hibáiból, talán ennek köszönhető, hogy az oktatási tárca élén nincs változás, és így továbbra is karakteres döntések születhetnek a magyar oktatás színvonalának meredek emeléséről. A másik tényező, amit a választók észrevehettek, hogy a fentebb említett úgynevezett zsarolási potenciál kihasználásával mintha a magyar liberális párt nem mértékkel élne, hiszen ha döntő mértékben befolyásol egy miniszterelnök-váltást, egy köztársasági elnök-választást, kulcs miniszteri pozíciókat tart a kezében. Egyeseknek, akik nem olyan járatosak a politológia és alkotmánytan fogalmaiban, talán még az is eszébe juthatna, hogy a legitimitás nem sérül-e, ha egy törpe méretű párt hozz egész társadalmat érintő döntéseket. A párt vezetése mindenesetre úgy látszik, változtat a kampány stratégián, és mindent megtesz, hogy valahogy azonosítsa magát a magyar választók körében. Mintha a párt vezetése egy egyszerű haszon- kockázat elemzést végzett volna arról, hogy kihez szóljanak, és így talán hiteltelen és tartalmatlan kampányt folytat, vagy a társadalom egy szűk szegmensét célozza meg, és tizenkilencre lapot húznak, mert talán ez a szűk szegmens egységesen szavaz majd, viszont a társadalom jelentős részében ellenérzést vált majd ki. Az SZDSZ az utóbbit választotta és a liberalizmus hagyományos értékei helyett a devianciákat propagáló tartalmat kommunikál.

A drog liberalizáció, egyneműek házassága, egyház-ellenesség mind szélsőséges világnézetet tükröznek. Szabálynélküliséget, hagyományok és tradíciók elvetését követeleik. Teljes szabadságot, ez azonban a társadalom atomizálódásához és káoszhoz vezet. Ez azonban még nem lenne ok, hogy a liberális kampány különösebb visszhangot váltson ki! Ami érdekes az a hozzáállás az ellentétes véleményűekhez! Ugyanis nem elég, ha például az SZDSZ nem híve semmilyen egyháznak, ha valaki vallásos, akkor az egyháza vagy pedofil vagy csak marhára be van csapva! Ez az attitűd számomra nem liberális inkább kirekesztő álláspontot tükröz.

Tanulmányaim szerint ugyanis a liberális világkép nem vallásos és nem is ateista, hanem indifferens, azaz mindenki úgy látja a világot ahogy neki jólesik, a magyar liberálisok szerint azonban ez csak addig van így, amíg ez a világlátás egybeesik az övékkel. A kampánystratégia választásnál a párt vezetői rosszul döntöttek, és ha szeretnék elkerülni a szélsőséges párt címkét, újra át kell gondolniuk, hogy ezekkel az üzenetekkel mennyi a haszon és mennyi kockázat!

Kassai I. Norbert