Január 26-án egyetemünk vendége volt Kuncze Gábor, akivel előadása után sikerült néhány mondatot váltani. Esett szó politikusokról és antipolitikusokról, liberalizmusról és antiliberalizmusról, demokráciáról és antidemokráciáról, sőt, még Michael Jordan-ről is…

ZK: Ön végzettségét tekintve mélyépítő mérnök, majd később közgazdász végzettséget is szerzett. Mint mérnök-közgazdász, nem gondolja, hogy több szakembert kellene foglalkoztatni a politikai berkeken belül? Itt van például a gázválság, amelyet jogászok és közgazdászok próbálnak megoldani, de gázmérnököket, akik valóban értenek hozzá, egyik médiában sem láttunk.

KG: Az az igazság, hogy a politikában egy idő után mindenki politikussá válik. A gázügyben szakemberek hozták meg a döntéseket, a kormány felügyelete mellett. Én a kérdést más szemszögből közelíteném meg; olyan politikusokra van szükség, akik az élet valamely más területén már bizonyítottak és kellő gyakorlati tapasztalatot szereztek. Sokan úgy képesek javaslatokat tenni, hogy nem tudják, az a valódi életben hogyan is működik. Ez bizony már okozott zavarokat, és ilyen értelemben természetesen egyetértek.

ZK: Nem bánta meg, hogy feladta a virágzó mérnöki pályáját és politikusnak állt?

KG: Ezen nem rágódom, hiszen ez már úgyis mindegy. Azt azért ne felejtsük el, hogy 1988-90-ben a rendszerváltozás sodrában az ember joggal gondolta azt, hogy ha része lesz annak a Parlamentnek, amely a politikai rendszerváltást elindítja és végrehajtja, már nem élt hiába. És teljesen függetlenül attól, hogy ma mit gondolok a politikáról, úgy érzem, óriási dolog volt, hogy akkor be tudtam kerülni a Parlamentbe. Egyébként nem mérlegelem, hogy mi lett volna, ha nem leszek politikus, hanem maradok a szakmámnál.

ZK:Az SZDSZ honlapján feltesznek Önnek pár kérdést, amire interaktív válaszol. Arra a kérdésre, hogy van-e kedvenc politikusa az ellenzék soraiban, az a válasza, hogy: „öööööö…nincs.” Kire gondolt az ööööö alatt?

KG: Végigpörgettem a teljes palettát. Kedvencem nincs. És amúgy sem mondtam volna neveket. Azért az ellenzék soraiban is van olyan, akit tehetségesnek tartok, de szerintem rosszra használja a tehetségét. Van olyan is, akinek érdeklődve hallgatom a felszólalásait, élvezem, ahogy beszél, még akkor is, ha egyébként nem értek egyet azzal, amit mond.

ZK: Van olyan ember, akiről úgy gondolja, hogy politikusnak született?

KG: Szerintem politikusnak senki sem születik. Egyszerűen csak belecsöppenünk a közepébe, aztán vagy sikeresek leszünk, vagy nem. A politikusi pálya lassan külön szakmává válik, amit tanulni is lehet, de ahhoz, hogy valaki igazán jól csinálja, születni kell. Azt viszont, hogy mi az a tulajdonság, ami ehhez kell, és hol ragadható meg, nem tudnám megmondani.

ZK: Mi az, amiben soha nem értettek egyet a szocialistákkal, és nem is várható, hogy valaha is konszenzusra jutnak?

KG: Úgy veszem észre, hogy a múlt, és annak különböző megítélése feltétlenül ilyen. A jövőt illetően szakmai kérdésekben jelentős viták vannak. Ezekben aztán változnak az álláspontok, van, hogy jobban tudunk érvényesülni, van, amikor kevésbé. Vagy ők engednek többet, vagy mi. A politikában van egy olyan mondás, hogy; soha ne mondd, hogy soha.

ZK: Ez az élet minden területére igaz, nem csak a politikában…Gyakran úgy emlegetik Önt, mint a liberalizmus mintaszobrát. A liberális tesztje mégsem sikerült 100%-ra. Azt nem kérdezem meg, hogy miben nem ért egyet saját pártjával, inkább csak annyit, hogy ez az „antiliberális” válasza bal vagy jobb irányba mutat?

KG: Az az „antiliberális” válaszom jobb irányba mutatott. De hagy tegyem hozzá, hogy a liberalizmusnak az is kitétele, hogy elfogad a magáétól némileg eltérő véleményeket is, ezért aztán én még bőven beleférek a keretbe.

 ZK: Mit szól ahhoz a tézisemhez, hogy alapjában véve mindenki liberális, csak néhány szocialista vagy konzervatív alapelv néhol nagyobb teret nyer a gondolkodásmódjában?

KG: Azt mondanám, hogy ez leginkább egy több évtizedes demokráciában igaz. A nyugat-európai pártoknál az figyelhető meg, hogy legyen az akár konzervatív, akár szociáldemokrata, akár szocialista, a liberális alapértékeket átvette, és közvetítette a saját támogatói felé is. Vannak bizonyos kérdések, amelyek a nyugati demokráciákban már nem kérdőjelezhetőek meg; ilyen például a tolerancia. Tehát az alapértékek beépültek más pártok értékeibe, gondolkodásmódjába is. Magyarországon, ami a politikát illeti, ez még nincs így. Az biztos, hogy szerintem is mindenki rendes embernek születik, csak hát…valahol elromlik…

ZK: Ez olyan, hogy mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul…

KG: Olyasmi…az a tapasztalatom, hogy fiatal korban az ember sokkal nyitottabb, megértőbb, nagyobb benne a türelem, sokkal inkább elfogadja a másikat. Aztán a gondolatai később merevebbek lesznek. Akiknek nem, azok továbbra is liberálisok maradnak. Abban biztos vagyok, hogy előbb-utóbb az alapértékek Magyarországon is beépülnek a köztudatba.

ZK: Mi történne abban az esetben, ha Önöknek 8%-a lenne, a FIDESZ-nek és az MSZP-nek egyaránt 46-46%, és a FIDESZ még mindig a rendszerváltás utáni politikáját képviselné? Kivel alkotnának kormánykoalíciót?

KG: Akkor a FIDESZ egy liberális párt lenne, és ebben az esetben könnyű lenne velük koalícióra lépni. A FIDESZ-szel 2006-ban politikája és stílusa alapján kizárom a koalíciókötés lehetőségét. A szocialistákkal sem automatikus; abban az esetben, ha a programjaink harmonizálhatóak, létrejöhet a koalíció. Ha viszont saját programjainkból nem tudunk elégséges mennyiségűt érvényesíteni, ez sem teljesülhet.

Akik ránk szavaznak, elvárják, hogy minél többet valósítsunk meg elképzeléseinkből. Mi nekik vagyunk felelősök elsősorban, ezért tudunk csak program alapján koalícióra lépni.

ZK: Ha bárkivel cserélhetne, ki lenne az?

KG: Legszívesebben a 20 évvel ezelőtti önmagammal cserélnék. Vagy ha tényleg bárkit választhatnék, akkor Deák Ferenccel, mert akkor engem hívnának a „haza bölcsének”.

ZK: Egyébként álmodozó típus? Fiatal korában nem szeretett volna mondjuk rocksztár lenni?

KG: Csak olyasmiről álmodoztam, amiről tudtam, hogy meg is tudom valósítani. No persze azért láttam magamat Wimbledon-ban, miközben hatalmas tenyereseket ütök…vagy szívesen lettem volna egy Michael Jordan-szerű kosaras…szórtam volna az Amerikai Profi Ligának olyan 40-50 pontot meccsenként!

ZK: És ha már szó esett 20 évvel ezelőttről…20 év múlva hogy látja magát? Otthon, nyugalomban, hintaszékben ücsörögve, vagy a Parlamenti székében, felszólalásra készen?

KG: Lássuk csak...akkor már 75 éves leszek…inkább a hintaszéket választom.

Zemenszky Kitti                                                           2006. január 26.