Őszintén felháborodtam e heti kérdésükön: vajon a vízügyi szakemberek megfelelően megállták-e a helyüket az árvízvédekezésben? A válaszok végeredményén pedig még jobban; 43%-uk nemleges választ adott, azaz majdhogynem a fele elégedetlen a szakemberek munkájával.

Jómagam „vizes” családban nőttem fel, édesapám nyugdíjazásáig a Nyírségvíz-nél dolgozott, a bátyám pedig a Nyírségi Vízgazdálkodási Társulat ügyvezető igazgatója. Végzettségemet tekintve vízgazdálkodási technikus vagyok, és bár az egyetemen más vizekre eveztem, annyit elmondhatok, hogy a probléma gyökere nem a vízügyi szakemberek hozzáállásával és szaktudásával van.

Ellenkezőleg, világszínvonalon elismert képzés(ek) során szereztek diplomát, és a szerzett tudást erejükhöz mérten maximálisan a társadalom szolgálatába állítják. Sajnos azonban a bős-nagymarosi vízlépcső-botrány óta ezekre az emberekre és tevékenységükre a politika, mint holmi fekete bárányra tekint. Kormányzattól függetlenül egyre kevesebb támogatást kapnak mind a vízügyek, mind a vízgazdálkodási társulatok. Évről-évre nehezebben tudnak átcsoportosítani, nehezebben pályáznak, nehezebben tudnak maguknak és munkavállalóiknak megélhetést biztosítani. Nincs miből gazdálkodniuk. Több éve hangoztatják; a preventív jellegű árvízvédekezés sokkal olcsóbb lenne, mint a kapkodás, ami általában csak ideiglenes megoldást nyújt; ez azt jelenti, hogy következő évben is ugyanonnan, a nulláról kell kezdeni a védekezést. Tudják-e, hogy csak a jelenlegi árvízhelyzetben felélt költségvetés tizede elég lett volna, hogy az ország jelentős területén megerősítsék a gátakat? Hogy folyamatosan tisztán tartsák az eliszaposodott területeket? Hogy megakadályozzák az árterek kialakulását, a termőföldek víz alá kerülését? Szakemberből nincs hiány, tudásból és felkészültségből sem. Támogatásból és a politikában részt vevő szakemberekből viszont annál inkább.

A vízügyisek most, a legnagyobb árvíz lezúdulásakor is háttérbe vannak szorítva. Mint látom, kizárólag regionális híradókban szólalnak fel a vízügyi igazgatóság emberei –itt is jórészt az igazgatók. Kérdem én, szakmai szemmel tekintenek-e a katasztrófavédelmiek, a dandártábornokok az árvízre? Vízépítő mérnökök agyával tudnak-e ilyenkor gondolkodni? A válasz egyértelmű.

Nem szabad engedni, hogy a társadalom szemében a vízügyi szakemberek legyenek a ludasak. Akik, ha a kellő tőkével rendelkeznének, már régen bebiztosították volna országunkat az efféle katasztrófahelyzet ellen. Nem kellene emberek tízezreinek éjt-nappallá téve nyúlgátakat építeni, arról nem is beszélve, hogy az ár levonultával ezeket el is kell tüntetni. Persze csak a következő árhullámig.

Kérem Önöket, amennyiben lehetőségük van, szánjanak annyi időt a műsorukból, hogy tisztázzák; nem a vízügyisek tehetnek az árvízről, hanem a politikai közöny velük szemben. . Persze tudom, hogy a politikusoknak - főleg választási kampány idején - jól jöhet a hazát megmentő szerepkör, és valóban nem túl hálás a prevencióra, a megelőzésre „szórni” a költségvetés amúgy is szűkös pénztárcájából.

Üdvözlettel:

Zemenszky Kitty

Fehér Ferenc, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkárának viszontválasza:

Talán mondanom sem kell, hogy ezer százalékig egyetértek a levél írójával. És talán azt sem, hogy az általa megfogalmazott érvrendszert hányszor, hány helyen írtuk le, mondtuk el (én legutóbb néhány hete a TV híradóban - be is vágtak belőle egy mondatot). Én is láttam az RTL Klub vízügyesekre vonatkozó kérdését, és a feltevésén én is felháborodtam, sőt írni is  akartam nekik, de aztán más események jöttek, mással kellett foglalkoznom.

A fő tanulság az, hogy a munkánkkal kapcsolatos publicitást meg kell változtatni, meg kell teremteni. Ez vagy néhány áttöréssel sikerül, vagy mindennapi aprómunkával jár. Az utóbbit csináljuk, az előbbihez jó alkalmak kellenek!